Ma tudtam meg, hogy nyuszis -drót testű babám ,külföldre utazik és egy gyűjtemény része lesz.
Másoknak ez lehet nem jelent semmit ,nekem viszont nagy boldogság..
Egyébként nem ő az első szerencsés baba..csak...
Biztos észrevettétek, hogy mostanában ,kicsit más dolgok kerültek ki a kezeim közül .. hát igen
Textilbabát tavaly decemberben varrtam utoljára és szerintem mostanában nem is készül több..
Nem mert nem szerettem őket varrni ..csak sok volt ..
Egy ilyen baba elkészítése elég idő igényes ,sok varrni valóval..
Mivel a fő állásomban is varrok és varrok ..tavaly decemberben kezdtem úgy érezni,mintha az egész életem csak a varrásról szólna ,még álmomban is varrtam.
Visszavettem a gyújtásból, próbáltam azért kigondolni valami mást ami hobbi ,kicsit "művészibb"mert nekem erre szükségem van, hogy kifejezzem magam az éréseim az életet, valahogy ,valamilyen formában/régen ugye festettem és rajzoltam/
Így jöttek a szomorú szemű macik,nyuszik ,aminek varrási része pillanat alatt elkészül viszont az arc elkészítése,festegetése sok-sok meló de legalább nem varrás és sokkal jobban szeretem őket.
A másik új nagy szerelem a drótvázú babák,modell anyaggal kombinálva , rájuk is lehet festeni ami a legkedvesebb részem..:)
Még egy gondolat ...a Meskán üziben kérdezte meg egy szintén kedves Meskás ,hogy miért ilyen szomorúak a figuráim és én pedig milyen mosolygós vagyok a képemen...
.Akkor hirtelen nem is tudtam frappánsan megfogalmazni..
De azóta gondolkodtam és ugye...
..Az élet sem mindig csupa móka és kacagás
..A filmek sem mindegyik vígjáték mégis megnézzük..
..A játékságoknak sem kell feltétlenül vigyorogni ahhoz hogy szerethető legyen..
Ez marha bölcs volt úgyhogy be is fejezem.:)